Botanikus Kert

Utolsó frissítés: 2023 április 17.

A Kert története

Hazánk első agrobotanikus kertjét a Magyar Agrártudományi Egyetem Budapestről Gödöllőre való kiköltözése után, 1959 őszén kezdték el kiépíteni az egyetem és a Földművelésügyi Minisztérium anyagi támogatásával. A kert elsődleges célja az egyetemi növénytani oktatás gyakorlati megalapozása volt. A kert kiépítése három évet vett igénybe.
A 4,5 hektáros területen két mesterséges tavat is kialakítottak a legfontosabb vízi, vízparti növények számára. Közvetlenül a kert bejárata mellett egy kis méretű, sekély vizű tó létesült, ami körül magaskórós élőhelyek és mocsárrétek fajai kerültek beültetésre. A kert növényrendszertani gyűjteményének központi részén egy kilenc méter átmérőjű mesterséges tó épült, ahol több hínár- és vízparti növényfaj is helyet kapott. A tavat körívesen vették körül a Növényrendszertani gyűjtemény ágyásai, amelyekben a Soó Rezső-féle fejlődéstörténeti rendszernek megfelelően helyezték el a különböző növénycsaládokat.
Az 1960-as évek elején a kert területének egyötödét foglalta el a Termesztett növények gyűjteménye, amelynek száztíz parcelláján mutatták be a legfontosabb ipari, mezőgazdasági és kertészeti növényeket.

A kert gyűjteményeibe a növényanyag részben a botanikus kertek közötti nemzetközi magcseréből, részben terepi kiszállásokon gyűjtött anyagból származott. Emellett számos botanikus kert, arborétum és magángyűjtő is segítette a munkát. A botanikai gyűjtemény kialakításában és gazdagításában kiemelkedő munkát végzett Hortobágyi Tibor, Koltay Albert, Toborffy Zoltán, Jeanplong József és Tóth Sándor. 

Az egyetemi botanikus kert 2008 óta Gödöllő város helyi jelentőségű természetvédelmi területe. 2009-2010 során a botanikus kertben jelentős fejlesztések és rekonstrukciók történtek: a reliktum erdőfolt, a homoki gyepek és a vizes élőhelyek megújultak, továbbá létesült egy mediterrán növényház is. A kert 2011-ben nyitotta meg kapuját a nyilvánosság előtt. Az elmúlt évtizedben számos új növénygyűjteményt is létrehoztak, így a kert ma már több, mint tizenöt tematikus gyűjteménnyel várja a látogatókat. 

Természetvédelem

A kültéri gyűjteményekben közel száz hazai védett növényfaj figyelhető meg, némelyikük igen jelentős, több százas, illetve ezres egyedszámmal, mint például az illír sáfrány (Crocus tommasinianus), a tarka sáfrány (Crocus reticulatus), a téltemető (Eranthis hyemalis), a kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) vagy a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica).

A kert őshonos, közel másfél hektár kiterjedésű erdőfoltja botanikailag országos jelentőségű, mivel a hazánkban ritka, de a Gödöllői-dombvidéken honos, hűvös kontinentális, gyertyánelegyes mezei juharos-tölgyes erdőtársulás (Aceri campestri-Quercetum petraeae-roboris) egyik utolsó maradványa. A 2010-ben felújított erdőfoltból eltávolították az idegenhonos és a tájidegen fajokat (például a fehér akácot és a mirigyes bálványfát), valamint az élőhely eredeti fajkészletére jellemző fásszárúak beültetésére is sor került.
A kert területén található kisebb-nagyobb vizes élőhelyek partjait különféle mocsári és magaskórós növények szegélyezik, amilyen a pompás Teleki-virág (Telekia speciosa) vagy az örménygyökér (Inula helenium), míg a víztestben különféle hínárnövények élnek, mint a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), a tündérfátyol (Nymphoides peltata) és a közönséges rence (Utricularia vulgaris).
A kert híressége a Gödöllői Vén Vackorfa, mely 2013-ban a hazai Év Fája verseny győztese és a 2014-es Európai Év Fája verseny ezüstérmese lett.  Becsült kora 289 év, magassága meghaladja a 18 métert.